Újdonság
2016
2015
2014
2013
2012
2011
2010
2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003
Fotók
Kedvenc fotóim Kisnyuszi túraklub Fotók túrákról Egyéb fotók Bonsai-ok ITSH
Kvíz
Pályázatok
Idézetek
1. 5. 10. 15. 20. 25. 30. 35.
Teaházak Attilla
Képek rólam Műveim a neten
Váli 8.b
Osztálytalálkozó Tanárnévsor Osztályképek Képek
Naptár

Hőtérkép

2010.09.19. Csillag-hegy - Egri vár Kisnyuszi túra

Bár a túrára többen ígérték, hogy jönnek, a reggeli eső a többség kedvét elvette tőle. Végén hármasban indultunk el és nem bántuk meg. A túra legelején, és később is párszor 5-10 percekre enyhe szitálás volt, de jóformán alig érezhetően, így még kapucnira sem volt szükség. Az időjárásról talán legbeszédesebben a túra végén készült csoportkép tájékoztat. A HÉV-től felmenve először kicsit belefeledkeztünk a beszélgetésbe, így majdnem elmentünk teljesen az első geoláda mellett, de kis korrigálással megtaláltuk a villanyoszlopra felfirkált kódot. Innen már nem kellett sokat menni, hogy végre elindulhassunk a Kevélyekre felfelé, ahonnan igazán elkezdett szépülni az útvonal. Mire a bányához felérünk, addigra teljesen elállt a maradék szitálás is, és az amúgy is felfelé haladástól kerültek le rólunk a ruha rétegek. Valamivel a bánya felett megtaláltuk a második geoláda első dobozát, melyben a tényleges láda koordinátái szerepeltek,. Mellesleg az útról letérve rögtön belebotlottunk egy rakás gombába, amivel terítve van az erdő, így kicsit elakadtunk gombafotózások miatt. Lassan azért csak felértünk a tetőre, ahol kényelmesen elkajálgattunk és megcsináltuk azt a csoportképet, amiről akkor még azt hittük, hogy az lesz a végleges. A Kevélyről lefele menet megállapítottuk, hogy az ismert út ebben az irányban kicsit békésebb, mint felfelé :) Az Egri-vár romjánál a kis ücsörgés közben megint elkezdett kicsit szitálni az eső, de rájött ő is, hogy ez nem komoly, így inkább abbahagyta. A Teve-sziklára még felmásztunk, mert már rég voltunk ott fenn, aztán mentünk is tovább. Pilisborosjenő széle semmi váratlant nem tartogatott (lovak, csacsi, paloták), így már csak a Köves-bérc volt hátra. Itt a mohapárnáknak nem tudtunk ellenállni, így kifeküdtünk rájuk pár fotó erejéig, és nehezen ment a felkelés, olyan kényelmesek voltak. Miután leértünk, még negyed órát vártunk a buszra és már mentünk is vissza az Árpád-hídhoz, ahonnan kevesebb, mint hat órával korábban indultunk el.

www.000webhost.com