| |||||||
|
2011.12.18.
Négyesben elugrottunk egy könnyedebb túrára, ami rendes mászással indult, de sokszor pihengettünk, hosszasan kajáltunk, forraltboroztunk, játszótereztünk. Szóval egy kellemes kirándulással összekötött jó társaságban eltöltött nap lett, amiben nem a gyaloglásé volt a főszerep. 2011.12.04.
Bár tartottam esős időtől, mégis sikerült ezt megúsznunk. Nap nagy részében ködben túráztunk, és szerencsére egész kellemes hőmérséklet is volt szél nélkül. Tizenöten sétáltuk végig a napot, amiben megint meglehetősen sok sütemény, csoki, édesség, répa, nasi volt. Jókat beszélgettünk, kinn voltunk a természetben, így igazából ezt a napot sem igazán lehetett volna jobban eltölteni :)
2011.12.03.
Nagyobb kihagyás után végre nekiálltam bejárás és netes források alapján frissíteni a teaházak listáját. Sajnos sok jó teaház bezárt, de próbálom majd a többit is felderíteni, hogy tényleg csak azok maradjanak, amik még működnek. 2011.11.30.
Hatan indultunk neki a túrának, míg később még 3+1-en beértek minket, így a csoportképre már teljes volt a létszám. Elég kellemes tempóban mentünk végig, és az idő is egész hangulatos volt. Sajnos, mivel kocsival voltam, így a Hármashatár-hegy tetején a pálinkát ki kellett hagynom, pedig a többiek szerint finom volt.
2011.11.26.
Jó ötlete van a túrának: adott egy rajt, ahonnan 4 körtúrát, azaz levelet lehet bejárni. Mindenki eldöntheti, hogy hány levelet jár be ezek közül, ha nem mind a négyet, akkor azt is, hogy melyiket, illetve az adott levél bejárásának az iránya is rá van bízva. Ennek köszönhetően mindenki a saját erőnléte-hangulata alapján választhat egy túrát. Én alapból 2-3 levelet gondoltam teljesíteni, aztán közbejött az időjárás, így csak egy lett belőle. Mivel a környéket nem ismerem, így annyi kérdésem volt, hogy melyik levél egyezik meg nagyjából a Julianus teljesítménytúrás útvonallal, így a negyediket alapból offoltam, hogy új utakat ismerhessek meg, a többi közül hasraütésre az egyes levelet választottam.
2011.11.14.
A busztól hamar besétáltunk a faluba, ahol a kocsmában állítólag egész iható kávé volt. A kocsmával szemben ismét megszálltuk a játszóteret, mert előtört mindenkiből a gyerek, így természetesen nem vettük észre a táblát, ami szerint csak 14 év alattiak használhatták volna az eszközöket. Beérve a fák közé megindultunk felfelé, ami a túra jelentős részében ki is tartott. A Legény és Leány-barlangoknál tettünk egy kis kitérőt és pont délre felértünk a Pilis-nyeregbe. Itt nagyobb pihenéssel és minden jóval ellátott pihenőt követően indultunk tovább a kellemes kilátóhelyig. Továbbhaladva már nem volt messze Dobogó-kő, épp csak egy kis kört tettünk még a Thirring-sziklák felé és már támadtunk is rá az almás pitékre. Egész úton ragyogó napsütésünk és szélcsendünk volt. A nap megkoronázásaként felmentünk Nikihez, ahol az ellátásról elég annyit mondani, hogy az ételek harmadát-felét tudtuk csak elfogyasztani, pedig nagyon finomak voltak és a forralt bor is jól esett a hideg után.
2011.11.12.
Felettébb jó ötletű túra volt. 2011.11.11-én 11 km gyaloglása a 11. kerületben, indulás 20:11-kor, érkezés pm11:11-kor. Nevezési díj 111 Ft volt. Tízen mentünk együtt a túrán, Panni és Peti a táv harmadában-felében jött velünk, míg Borival a célban találkoztunk. Pontos létszámot nem tudok, de 500 főnél többen voltunk, így mivel a többség egyszerre indult, így pár helyen meglehetősen feltorlódtunk, de azért annyira nem volt vészes. A célba kicsit hamarabb érünk be, de sorban állásokkal a végére pont pm11:11-kor kaptam meg az emléklapomat, és mivel mi tényleg pont 20:11-kor indultunk, így tökéletesen összejött, amit előre elterveztem :)
2011.11.05.
Pomázon a HÉV megállóban 16-an gyűltünk össze. Már ott látszott, hogy jó időnk lesz, és ez szerencsére kitartott egész nap. A Janda Vilmos kulcsosházhoz elég hamar felértünk, innen már csak kicsit kellett feljebb menni Lajos-forráshoz, ahol egy nagyobb pihenőt tartottunk. A Cseresznyés-árok még látványosabb volt, mint az addigi erdők, innen egy kis emelkedővel máris a Vasas-szakadéknál voltunk, ahonnan már közel volt a Kő-hegyi turistaház. Itt megint tartottunk egy nagyobb pihenőt forraltborozással, aztán visszagurultunk Pomázra. Nem volt egy túl nagy táv, de pont ideális volt ahhoz, hogy kellemesen élvezhessük a gyönyörű őszi erdőt, és egész korán vissza is érjünk a városban nem hullafáradtan.
2011.11.01.
Tavaly meglehetősen jó tempót sikerült mennem egyedül. Idén Áron tartott velem, és mivel nem tudtam mire számítsak, így nem voltak konkrét terveim.
2011.10.23.
Tervben a tavalyihoz hasonló verzió szerepelt először egy 10-es körrel, utána egy 23-as körrel. Az elsőt gyorsan akartam végigtolni, míg a másodikat tempósan, de már kényelmesebben.
Szokott útvonalon mentünk idén is begyűjteni szelídgesztenyét. 10 körül indultunk Nagymarosról, amikor mindenki összegyűlt, azaz 26 résztvevővel vágtunk neki a napnak. Az első gesztenyésnél a szokásosnál kicsit nagyobbak voltak a termések és volt mennyiségre is kellemesen, de aztán csak továbbmentünk. Kis Dunai kilátás után befutottunk a második helyre, ahol a szokásos méret és mennyiség fogadott minket. Itt másfél órát töltöttünk, míg mindenki összegyűjtötte azt a mennyiséget, amit innentől cipelni akart, illetve egy gyors falatozást is megejtett. A Barát-lakásokhoz menet szembejövők figyelmeztettek, hogy nagy ott a zsúfoltság, de simán volt annyi hely, ahol kényelmesen el lehetett férni. Itt kisebb küzdelmek árán összehoztuk a csoportképet (én küzdöttem a környező mozdulatlan dolgokkal), és indultunk is ismét neki felfelé. A kilátónál kiosztásra kerültek a répa-pecsétek, miután körbenéztünk fentről. Mióta járok, ez volt az első alkalom, hogy az egész társaság feljött a kilátóba és nem volt senki, aki felmászva a hegyre ezt a pár méter lépcsőzést még sajnálta volna a szép Duna-kanyarért. Zebegényre beérve hét órával az indulás után épp csak két perccel a vonat indulás után értünk a cukrászdába, így nyugodtan tudott mindenki fogyasztani míg indultunk haza. Az időjárás (különösen a másnapit figyelembe véve) kifejezetten csodás volt, végig napsütés, szél nem igazán és hőmérséklet is egész kellemes volt.
Előző évben nagyon megtetszett a 30-as táv és idén is ezt terveztem be, de mikor kiderült, hogy Maxi jön a 20-asra apukájával, Andrással és Jámborral, akkor inkább én is hozzájuk csatlakoztam. A környék még mindig szép volt, időjárás is kellemes volt, maximum a vége felé kicsit hűs. Összességében egy hangulatos kis túra volt, kellemes beszélgetésekkel.
2011.10.09.
Ez is a kötelező túrák egyike, amit nem lehet kihagyni. Az előző napi hűvös-esős idő után tartottunk az időjárástól, de egy csepp csapadék sem esett egész túra alatt, sár sem volt, és kellemes volt a hőmérséklet is. Sajnos Odorvár után sikerült a másik táv útvonalán lemennünk, amit sacc fél óra után vettünk észre, ameddig meglehetősen jó tempóban robogtunk lefelé, így kis tanakodás után ugyanezt visszamásztuk, és mentünk a helyes útvonalon tovább. Ennek köszönhetően picit meghosszabbítottuk a túrát, de igazából nem bánom, mert ideális hosszúságú és sebességű lett a végére. Már nagyon kellett egy olyan, amin kicsit többet megyek, mint amire utóbbi időben elkezdtem megint ráállni. A Kövesdi-kilátóról lefelé találtam egy fényképezőgépet, amivel a képek alapján ugyanazon az útvonalon fotóztak, amelyiken a túra jött, így a célban a főszervezőnél leadtam, remélem a tulaj vissza fogja kapni. Az egyetlen negatívum számomra a többedszeri teljesítés díjazása volt. Alapból nem feltétlen vár el ilyet az ember, de ha van, akkor azt lehetne normálisan is csinálni. Amikor hatodszor teljesítettem a túrát, akkor válogathattam mit is szeretnék, de mivel túrazokni nem volt méretemben, valami amire nem emlékszem nem annyira tetszett, így egy pénztárcát választottam. Tavaly a hetedik alkalom után egy medált kaptam, ami annyira nem nyűgözött le, idén nyolcadik teljesítésért én, és Panni is a hatodik teljesítésért kaptunk fejenként két tasak instant italport... hát szuper... Mindenesetre ettől függetlenül a Bükk továbbra is a kedvencem, főleg ez a része, ahol a túra megy. Remélem idei csak egy rossz év volt és a következőn megint kézzel rajzolt figyelmeztetők lesznek minden ellenőrzőpont előtt, mert annak korábbi években megvolt a hangulata.
2011.10.03.
Mivel általában kényelmesebb túrákat szoktunk a Kisnyuszikkal utóbbi időkben csinálni, így most elővéve a régebbi stílust elmentünk páran együtt egy teljesítménytúrára. Alapból tempósan terveztem menni, de az előző napi "sikeres" vetődésem után a painballon meglehetősen éreztem némi bokarándulást, így már nem akartam ezt feltétlen erőltetni. Ehhez képest Zsolt meglehetősen jó tempót diktált, így egész gyorsan haladtunk. Az első hegyre még bőven 5 km/h-ás átlag felett értünk fel, de itthon megállapítottam, hogy össz tempónk annyira nem volt gyors, amit nem is értettem, aztán rájöttem, hogy pihenőkből jó párat beleraktunk, és kellemes hosszúságúakat is. Valahogy nekem sem nagyon volt kedvem elindulni az ilyen pihenőknél, mert a társaság marasztaló volt, de aztán valaki mindig csak rávett minket, hogy tovább haladjunk. Belegondolva utólag, ha menet közben nem haladunk olyan tampóval, akkor azért rendesen kihasználtuk volna a 7 órás szintidőt :) Együtt mi öten mentünk, de a társaságból akadt, aki előttünk és akadt, aki utánunk indult és a végén nem is találkoztunk velük menet közben, de páran azért ott voltunk ezen a túrán. És az időjárás nagyon kedvezett nekünk végig :)
2011.10.01.
A Kupon Világon volt 50%-os kupon az Alba Painball-hoz, amihez tartozott harckocsi vezetés is a csapatnak. A hely nekem már ismerős volt, mert egyszer már játszottam ott, így ismerősi körben körbehirdetve vettünk hárman nyolc-nyolc kupont. A végén ugyan páran még jöttek pluszban, de így is többen mondták vissza, így csak 19-en voltunk, a maradék öt kupont meg golyókra váltottuk be. A pálya vezetője elég korrektül (bár kicsit hosszan) tartotta a tájékoztatót a szabályokról, a fia viszont abszolút életuntan (mint a 8-10 évével) vezetett körbe a pályán minket és motyogta a cigijének a tudnivalókat. Egy normális méretű pálya volt összesen és azon belül lehetett egy-két verziót megvalósítani, de azért a durván három óra játékidő alatt (egy nyolcfős csapatnak 2 óra, mi a háromszor nyolc miatt egyszerre három órában maradtunk) rendesen lefáradtunk. Ha jól emlékszem, akkor 6 kört mentünk összesen.
2011.09.27.
Wanted plakátnak fotózás 2 2011.09.26.
Szerét ejtettük egy kellemes kis kirándulásnak. Nagyon kellemes idő volt, sütött a nap, nem fújt a szél. A mohapárnák viszont voltak már kényelmesebbek, amikor nem voltak így kiszáradva.
Mivel előző héten bejártuk már, így most nem mentünk ismét végig a távon, viszont a megszokott pontunkon megint megtalálhatók voltunk. Eddigi legnagyobb létszám (262 nevező) és eddigi legmelegebb és legszélcsendesebb idő volt idén.
Sanyi nem ért rá, így mi jártuk be az útvonalat.
Idén a kreativitás eléggé elkerült, de a végére azért több, mint fele képpel elégedett vagyok. Íme az egész nap termése. 2011.09.25.
Wanted plakátnak fotózás 2011.09.10.
A tervekkel ellentétben mégis egyedül mentem. Az elején a piros M jelzés nem mondhatni, hogy egy jól követhető és egyértelmű valami, így vagy nyolc percet kavarogtam, amikor megtaláltam egy végül is teljesen egyértelmű folytatását az ösvénynek, és közelről már a "jelzést" is. Ennek és az elejei várakozásomnak köszönhetően nem mondhati, hogy nagy lelkesedéssel indultam el. Igazából abszolút semmi kedvem nem volt túrázni, és ezen az se sokat segített, amikor az érő tölgyesben egy makk pont a kobakomra esett. Mindenesetre azért csak mentem tovább, de meg is érződött ez a hangulat a tempómon, mert az első 4 km 50 percemet igényelte. Utána találtam egy rakás érő somfát, így kajálgattam róluk és valahogy meg is jött a hangulatom, mert azt vettem észre, hogy végre haladok. Egy túratárssal egy darabig csak mentünk ugyanabban a tempóban egymás mögött, de aztán nekiálltunk dumálgatni, így végül is gyorsabban elröppent a túra második fele, bár kiderült, hogy neki az 50-es miatt más felé kellett volna menni, csak ezt későn vette észre, így maradt neki a maratoni táv. Az össz ellátás a túrán egy nagyjából használható itiner, a túra egy-két részén pár kósza szalagocska (de már egy papír arról, hogy hol ágazik el két táv nem), a célban egy dobozos gyümölcslé és egy jelvény. Az oklevél az szerintük a lepecsételt itiner. Szóval szervezésileg nem mondhatni, hogy megerőltették magukat, de pl. a Fekete-hegyeket még mindig imádom, így esélyes, hogy fogok még menni erre a túrára is.
Az OKT eme szakasza hiányzott pár embernek (Zolinak ez volt az első szakasza), így bejártuk. A túrára 16-an gyűltünk össze, és gyönyörű időben neki is vágtunk a távnak. Menet közben jöttek nekem sorba a korábbi kékezésem alkalmával itteni bejárásról az emlékek folyamatosan, de nem tudtam csak ezekre figyelni, mert annyira jó volt a társaság. Egész hamar kerültek elő a lapos üvegek, illetve némi édesség is. A táv felénél betámadtunk egy büfét némi sörözés (párunk részéről) céljából, és egy szokatlanul hosszú, nyugalmas pihenőt tartottunk. Tovább indulva elkészült a csoportkép, ami után Sanyi inkább begyorsított ott hagyva minket, mert sajnos volt egyéb elfoglaltsága. Mi rögtön találtunk egy szuper játszóteret, ahol a csoport ifjabbjai betámadtuk és végigpróbálgattuk amit csak lehetett, míg az érettebbek a hűs árnyékból vártak ránk megértően. Meglepően hamar végeztünk, valószínű a brutálisan korai indulásnak köszönhetően, így egy vasútállomással később Klotild-ligetnél heten elbúcsúztunk a többiektől és a sörözőben ismét eltöltöttünk egy kis időt. Igazából nem akartunk kifejezetten sietni, de az első kettő vonatot meglepődve néztük milyen hamar elmentek (óránként jár) és talán a harmadikkal indultunk tovább. Római-fürdőnél leszállt ismét az egész társaság és kis tanakodás után már csak égyen mentünk ki a Duna partra folytatni az iszogatást. Itt helyretéve a nemi szerepeket Piró fizette a három kifogyott pénzű pasi italait is, amiért nem győzünk hálálkodni :D Pontosan nem tudom mikor indulhattunk haza, de talán olyan kilenc óra lehetett.
A másnapi kirándulásra való tekintettel csak erre a távra mentem, de majdcsak felfejlődöm megint a régi kondimba :) A túra tényleg kifejezetten rövid volt, főleg mivel Geryvel végigdumáltuk az utat. Igazából semmi extra nem volt benne, jól követhető, hangulatos túra volt, a kitűző kifejezetten tetszett, szóval esélyesen legközelebb is a tervek között fog szerepelni.
Mivel átvariálták a távokat, és magamban sem voltam biztos, illetve nem volt kedvem olyan korán kelni, hogy elmenjek a világ végére a nagytáv rajtjához, így maradt a rövidebbik útvonal. A túra fele környékén, amikor elindult az emelkedő, akkor vettem elő a botokat és onnantól azokkal mentem, de sikerült egész kellemesen haladnom. Igazából nem győzött meg az új útvonal, nekem jobban tetszett a régi, de ez van. A sárga kör jelzés egész friss volt, mindenesetre azért elbeszélgetnék a festőjével, hogy hova is érdemes jelzéseket rakni, illetve a kanyaroknál és elágazásoknál hogy is kellene jelezni...
2011.08.20.
Elvileg fél nyolctól volt rajt, de mikor 7:18-kor odaértem már ez a sor fogadott, és már voltak indulók. Szerencsére idén egész normálisan haladt a sor, így 7:35-kor már el is tudtam indulni. A Kék-túrázáskor összeszedett láb-nyüglődésemtől kicsit tartottam, de szerencsére János-hegy tetejéig elég kellemesen fel tudtam gurulni (idáig a lámpámat sem használtam, bár felfelé aktívan bíztam a természetben, mert már nem lehetett nélküle igazából látni, de szerencsére simán feljutottam). Innentől kicsit visszavettem a tempóból és békésebben haladtam, de a botokat szerencsére nem kellett igénybe vennem. Szükségem volt már erre a kis átmozgatásra, és jót is tett, hogy tudtam aktuális közérzetnek megfelelő tempóban haladni.
A lustaság aznap erőt vett rajtam, így a kollégákhoz nem bírtam magam rávenni, hogy elmenjek, pedig jó lett volna a társaság ott is még öt sráccal. Mikor viszont este három lány hívott, hogy szükségük lenne a társaságomra, és még pizzát is sütnek nekem, akkor természetesen nem tudtam ellenállni nekik :) Elmentünk megnézni a fényfestést, ami meglehetősen idétlen helyen volt, így a közönség nehezen fért el, és a többség nem is látta a teljes felületet, de volt egy-kettő tényleg kellemes - bár pár készítői kicsit túl sok ihletserkentővel dolgozhattak... 2011.08.13.
Kimentünk Normafára hullócsillagot nézni. Már nem emlékszem hány órát voltunk, de négyet biztos, mire elkezdtünk fázni, és eljöttünk, de páran még maradtak. Közben sikerült látni néhány hullócsillagot és egyet sikerült le is fotóznom. 2011.08.07.
Egy hetet kéktúráztam ismét egy remek társaságban. Első két nap Sümegen egy kollégiumban volt szállásunk, két napot Sárváron egy apartmanban érdekes hozzáállású személyzettel töltöttünk, míg utolsó két éjszaka Szombathelyen, a termálfürdő területén volt meglepően jó árú szállásunk. Sajnos még első nap végére lesántultam, így onnantól kicsit kínlódós volt a gyaloglás leginkább ha nem vízszintes volt a terep, vagy egy kicsit gyorsabban próbáltam menni. Volt mikor enyhén lemaradozva bóklásztam a többiek után, mert a normál tempót nem tudtam tartani, így csak 4,5 km/h-s sebességgel tudtunk haladni. Mindenesetre annak örülök, hogy utolsó napra betervezett szakaszkihagyásra nem volt szükségem és mégis végig tudtam menni mindenhol a társasággal. Minden reggel 5-6 közt kellett sajnos kelni, de ennek következtében már délután a szálláshelyekre értünk, így lehetett pihenni, de ettől függetlenül talán egyszer került sor arra, hogy éjfél előtt elaludjunk. A leglényegesebb pont az volt, hogy szerdára teljesítettük Pannival az utolsó szakaszt is, ami még a Kéktúrából hátra volt nekünk, így 8 év és 3,5 hónap alatt teljesítettük az egész ~1100 km-es távját az OKT-nak. Ennek megünneplésére meghívtuk a társaságot egy szelet csoki/feketeerdő tortára, de mi is kaptunk két üveg pezsgőt és egy üveg bort, így mivel aznap volt lecsófőzés és gombásrántotta (rántottás gomba) és paprikás krumpli főzés is így egy nagyon jó hangulatú vacsorát csaptunk. Bár a többi este is elég kellemesen alakult. Napközben időnként kicsit lejjebb esett a társaság hangulata a fáradtságtól, de összességében nem lehetett panasz semmire. Rengeteg őzet és szarvast láttunk, illetve több lábatlan gyíkot is. A ringlók az utak mellett roskadoztak a gyümölcsöktől, így ettünk belőlük rendesen, szeder is érett, egy helyen volt sóska, egy helyen málna is. 2011.07.17.
Egy csapatépítés lett betervezve, amire viszonylag kevesen gyűltünk össze. Pénteken mentünk le, és a pincefaluban voltunk egész hétvégén. Rolli családja és ismerősi köre meglehetősen vendégszerető, így egész hétvégén meglehetősen sokat ettünk és ittunk. Pénteken csak simán hideg kajákból volt terülj-terülj asztalka, meg nekem még egy pár falat nagyon csípős lecsó maradvány, illetve a többieknek gomba paprikás. Szombaton délben gulyás leves volt, vacsorára többségnek marhapörkölt, de én halászlét ettem (mily meglepő...) és még vasárnap is azt ettem ebédre. Pénteken boroztam, szombaton fröccsöztem, bort kóstoltunk és fröccsöztem, és végig folyamatosan pálinkáztunk. Lehet azért mert folyamatosan töményet ettünk, vagy mert jó minőségű, természetes házi borokat és pálinkákat ittunk, de cseppet nem éreztük, hogy fejbevágott volna minket, pedig meglehetősen ipari mennyiségben ittunk. Csak szombat délelőtt fejenként durván 2-3 deci pálinkát ittunk meg, ami mellé még fröccsöztünk. Nem biztos, hogy mindegyik eszembe jut, de az alábbi pálinkákból biztos ittam: szeder (igazából fehér eperfa termés) pálinka, dió pálinka, meggy likőrszerű pálinka, kajszibarack pálinka, ágyas-mézes barack pálinka, törköly pálinka. Szombaton még részt vettünk egy sorversenyben, amin kellemesen szórakoztunk, de aztán kicsit besokalltak a résztvevők és a hat csapatból hat csapat minden résztvevője dobáltam meg vízibombával a szervező-levezető csajt, aki kicsit meg is sértődhetett, és mellesleg ezzel az utolsó 2-3 feladat hozzávalója is elfogyott, így feloszlottunk mindenféle eredményhirdetés nélkül. Aki egy bizonyos feladat alatt rólam készült képet talál, az engem érdekel, de nyilvánosság elé ne merje tenni, mert megnyúzom. Aki nem jött el, az szerintem bánhatja, mert kellemes szálláshelyünk volt, jó társasághoz csapódtunk hozzá, finom volt minden enni és inni való. Lehet lesz majd ismétlés is, mert tényleg volt hangulata a helynek. 2011.07.10.
Röviden: Hulla lettem.
2011.07.05.
péntek:
2011.06.19.
Meglepetés szülinapi ünneplést dobtunk össze a Duna partján. 2011.06.13.
Szokásos Pünkösdi túránk. Délben indultunk Pestről, majd gyalog Miskolc határából. Eddigre 18-an jöttünk össze. Miután megnéztük a Szeleta-barlangot, betámadtuk Lillafüreden a büfésort, és felkészültünk az éjszakai gyaloglás kalóriaveszteségére. Kisvonattal elmentünk Garadnára, ahonnan már a továbbiakban gyalog mentünk tovább. A vizesárok felfelé még mindig kissé izzasztó volt, de itt értek utol azok, akik a vonatozás helyett is gyalog jöttek. Jávorkútról nem sokkal sötétedés előtt indultunk tovább, bár egy kisebb kanyarral sikerült pont sötétedésre vissza is érni, így újabb nekifutásra már a jó úton mentünk Bánkútra. Itt összedobtunk egy kellemes tábortüzet, sütöttünk mindenfélét, módosítottunk a tervezett útvonalon. Felkerekedve elmentünk Tar-kőhöz, és valamivel az Őserdő után az erőteljesen fáradó társaságra tekintettel rövidítve egyenesen levágtunk Szilvásváradra. A Szalajka-völgyben tartottunk egy nagyobb pihenőt a vonat késői indulása miatt, ahol többen aludtak is, lehet még én is egy-két percet aludtam, de több nem igazán jött össze nekem. Szilvásváradról Egerbe bevonatoztunk, ahol elbúcsúztunk a társaság fáradtam részétől és már csak nyolcan támadtuk be a strandot. Itt a napon sikerült aludnom állítólag 20-30 percet, bár én vagy egy órának éreztem. Mindenesetre este hullafáradtan értem haza és 9-kor ágyba is dőltem, de 12 óra alvással sem éreztem úgy, hogy teljesen sikerült kipihennem magam :) A társaság egész jó hangulatú volt végig, volt mindenféle finomság, amit csak megkívánhat az ember, és szerencsénk volt az időjárással is. Jövőre Pünkösdkor szokás szerint ismétlünk.
Bár nem túl gyakran járok a Velencei-hegységben, de azért kedvelem. Szép rálátások vannak a tóra és nincsenek nagy szintek sem. Sok nyílt dombhát van, így éreztük a kellemes napsütés erejét, de szerencsére végig csapadék nélkül tudtunk menni. Volt pár szakasz, ahol többször jártunk, de szerencsére aszfalton nem sokat kellett menni, ami azért nem volt egy rossz dolog. Esélyesen tervezem majd még párszor ezt a túrát.
Két (másfél) napra megint kimentem oktatódni Münchenbe. Most végre egyik kollégámmal és nem egyedül, így volt kivel este sörözni. A sör is nagyon bejött, de az egész vacsora is meglehetősen tetszett, és ismét megállapítottam, hogy imádok repülni.
Az egyik pont közelében kellett pontőrködnöm, hogy a vizsgázók ne torlódjanak fel. Az első másfél óra kegyetlen unalmas volt egyedül, mire megjött az első résztvevő, de utána már egész kellemesen telt. Összefutottam pár ismerőssel, és lehetett rövideket beszélgetni az emberekkel. Visszaérésnél az utolsó 200 méteren állt neki esni, és pont a kocsiknál hirtelen nekiállt szakadni is az eső, így a beszélgetést már két egymás mellé állt kocsi ablakán keresztül fejeztük be :)
Egész kellemes túra volt. A környéken már többször is mászkáltam, de ez az útvonal nekem kimaradt. Olyan részeket érintett a túra, amik miatt mindenképp tervezem legközelebb is a részvételt. A túra harmadától egy Piliscsabai túratárssal mentem végig, mert hasonló tempót diktáltunk, így azért voltak helyek, amik az ő helyismeretével könnyebben jöttek össze.
2011.05.16.
30. Kandó Ifjúsági Napok. A szervezők nagyon nem erőltették meg magukat, legtöbb dolog akkor volt elintézve, ha a többi csapat felhívta rá a figyelmet. Szerencsére a tavalyival ellentétben az időjárás most kedvezett nekünk, így csapadékmentes időben tudtuk végigbulizni a 24 órányi feladatot. A Kinfo csapatban ismét remek hangulat volt. Sok szép lányunk volt, a srácokra se nagyon panaszkodtak, volt zene, alkohol, kreativitás, csapatszellem. Végén ismét miénk lett a Kuka, így lassan már megilletne minket egy Örök Kupa :) Jó volt látni pár régi arcot, illetve megismerni az újakat, és mindenkivel összefutni és pár szót beszélni, akit amúgy ritkán látok. Jövőre együtt újra :) 2011.05.09.
Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, mivel meglehetősen hiányoltuk a meleg napsütést, de ez nem riasztotta vissza a társaságot és szinte mindenki ott volt, aki jelezte, hogy jönni fog. A Nyugatinál már aktívan esett mikor vártunk a vonatra. Vácon leszállva a vonatról még esett, de a pályaudvar előtt várakozva abbahagyta. Mikor mindenki befutott, elsétáltunk a Fő térre, ahol nekiátt megint esni, így megszavaztuk, hogy beülünk a Csokizóba, mely nem volt egy rosz ötlet. Én egy répatortát ettem és egy chilis-törkölyös forrócsokit ittam, amik eléggé ízlettek. A gyereksereg rögtön kitöltötte a játszó sarkot, így ők is le tudták magukat foglalni. Mire kimentünk elállt az eső, így lesétáltunk a Duna partra, majd a játszóteret vettük birtokba. Továbbmenve a tanösvény eléggé tetszett ismét, és rendesen ki is töltöttük, alig fértünk el a végében, de végre került elő répa, alma, kesudió, ropi, amik hamar el is fogytak. Persze azért innivalóban sem szenvedtünk hiányt, így jártak körbe a télikabátok, úgymint Jägermeister, köményes pálinka, almapálinka, bonbonmeggy, sompálinka, és még valamilyen pálinka. A Hét-kápolnánál elkészült a csoportkép is a kibővített erkély-jelenettel, napsütéssel, de nem sokkal később kicsit leszakadt az ég. Hat-nyolc perc alatt csillapult annyira, hogy továbbmenjünk, és mire a fagyizóhoz elértünk már el is állt teljesen. Mivel a vonatot majd negyed órával lekéstük, így még tettünk egy kis kerülőt és gyrosoztunk egyet, aztán mentünk is Piróhoz és álltunk neki kürtös kalácsot csinálni és enni, illetve megdézsmálni a tea és végén az alkoholkészletet is :)
Bár nagyobb társaság volt alapban betervezve, de a végén négyen mentünk le. Előzőleg 10-15 éve lehettem itt utoljára, de más nem emlékeztem semmire. Mindenesetre a rhododendronok meglehetősen szépek virágzás közben, és akad pár fajtájuk. valamivel háromneyed tizenegy előtt mentünk be és álltunk neki körbejárni. Akadt elég sok ember rajunk kívül is, de azért szinte mindnehol el lehetett férni és hozzá lehetett férni a virágokhoz fotózni őket. A nap szépen sütött végig, így volt egy időszak, amikor már beleunva a gyaloglásba a játszótéren napozgattunk egy keveset aztán mentünk tovább. Valamivel zárás után jöttünk el, azaz háromnegyed 6 körül hagytuk el a területet. Meglehetősen messze van, az arborétum, de gyönyörű szépen rendben van tartva, tényleg élmény csak sétálgatni is benne. 2011.05.02.
Volt egy vasárnap, tíz kisnyúl, sok buszozás, kis séta, pár kürtöskalács, hegymászás, szép kilátás, répaevés, sziklamászás, szédülés, pálinka, becherovka, nap mondása: "Nyulak vagyunk vazze'!", kajálgatás, bemelegítő gyakorlatok, kis eső, lejtő, ismét száraz meleg idő, répaevés, almaevés, útkeresés, kellemes ösvény, jó adag nasi, csoportkép, sörözés, pecsétgyűjtés, vízesés, tavacska, ismét buszozás, búcsúzkodás, pihenés.
2011.04.27.
Pénteken felkerekedtünk és lementünk Putnokra, ahol birtokba vettük a kollégiumot. Szombaton hajnalban felkelve gyorsan összecihelődtünk és átmentünk Aggtelekre, ahol a cseppkőbarlangban a hosszú túrát kiegészítve a Retek-ággal bejártuk. Láttunk sok szép cseppkövet, gyalogoltunk térdig, vagy derékig végig a patakban, kicsit másztunk is, volt aki kúszott is, és kicsit végigrohanás jellegű volt a túra, így hat óra alatt be is fejeztük. Otthon nyárson sütögettünk leginkább szalonnát, és jól éreztük magunkat :) Vasárnap pihenős nap lett betervezve, így komótos összekészülés után elugrottunk Upponyba a szurdokot és a víztározót megnézni, utána meg vissza paprikáskrumplit készíteni és enni. Hétfőn miután mindenki összepakolt, visszaállítottuk nagyjából az előttünki állapotokat és mentünk Szilvásváradra. Itt a kalandpark pályáinak megismerése következett, egy kis pisztrángozás és jöttünk is haza, ami közben persze rendesen bedugult minden, így alternatív útvonalakat voltunk kénytelenek felfedezni. 2011.04.19.
Végre sikerült ezt a túrát is teljesítenem. Jobban tartottam tőle mindig is, mint a Kinizsitől, és azért teljesen nem alaptalanul. Ebben a túrában azért aktívan benne van, hogy a Mátra milyen szintes, és ez a sok lefele elég rendesen kikészíti a térdet (főleg ha az alapból nem teljesen tuti már). Sikerült még a rajt nyitvatartásának elején elindulnom, így volt időm rendesen a túrára, bár pont az idő volt, amitől nem nagyon tartottam. Az időjárás nagyon kegyes volt, így negyed óra után már levettem a pulóverem és onnan végig pólóban túráztam. Az Oroszlánvár előtti emelkedő elég rendesen meredekre sikeredett és szét is húzta a mezőnyt, pedig majdhogynem tömegben túráztam odáig. Mindenesetre a Kékestetőig nem mondom, hogy nem volt emelkedő, de érzésre hamarabb ott voltam, mint amire számítottam. Eddigre nagyjából rendeződtünk is sebességileg a többiekkel, azaz a gyorsabbak már elhúztak mellettem, a lassabbakat én hagytam le, és kialakult az a 10-15 ember, akikkel folyamatosan előzgettük egymást tempó és pihenések függvényében. A Kékesről lefelé út viszonylag egész normálisan ment, bár már nem a régi lejtmeneteim stílusában. Igazából a továbbiakban sem nagyon voltak komolyabban fárasztó szakaszok. Ágasvárról lefelé nagyon szenvedtem, mert a két bottal azért csak gyalogtempó körüli sebességgel jöttem le, pedig végig eszemben volt, hogy régen a Hanákokon ott mindig futottam... régi szép idők... Lent a patak völgyében egy kicsit belegyorsítottam, és élveztem, hogy tudok a vízszintes szakaszon erőből menni, anélkül hogy a térdem megsínylené. Múzslára felfelé azért a nagy tempó messze nem ment, de azért csak simán felhúztam, de nagyjából odáig is tartott a túra jó része. Múzsláról lefelé kegyetlenül megszenvedtem azt a hosszú lejtőt, a térdeim eléggé kikészültek és még este is alig tudtam otthon a lépcsőn menni. Mindenesetre megcsináltam a túrát, aminek nagyon örülök, mert legalább egyszer mindenképp teljesíteni akartam ezt is. Igazából most lehetne gondolkoznom, hogy milyen reális, eddig még nem teljesített kihívást tűzzek ki célul a Kinizsi és a Mátrabérc után (mert ismétlések és javítások azért persze tervben vannak). Ha valaki tud jó minőségű cseretérdeket, akkor vevő lennék rájuk :)
2011.04.13.
Tavaszi beültetés, és rendberakás, amire alig bírtam a túrák mellett időt szakítani.
Eredeti tervek szerint öten indultunk el, de csak egyedül mentem volna a 30-as távra, aztán Ági mégis csatlakozott hozzám, így az elágazástól ketten mentünk tovább. Kicsit talán sok volt a város a túrában, de a Naszály nagyon jó volt a süteményért, a virágzó nőszirmokért, a kilátásét. Szerintem még megyek rá.
Szokásos Zöld-gömb szervezés, így az elején a városi szakaszon egy bicajos sráccal együtt bolyongtunk az utcák között. Utána már egész jó volt a túra, főleg miután Panniékat beértem és onnan együtt haladtunk.
2011.04.03.
Szokásos éves párnacsata :)
Ez még mindig egy beteg túra. Menet közben megint megkérdeztem magamtól, hogy vajon miért is jó nekem, hogy erre járni szoktam, de nem sikerült válaszolnom... mindenesetre azért esélyesen jövőre is jövök :)
Délutáni program miatt sajnos csak a 30-as táv jöhetett szóba. Nem tudom honnan, de az út majd felében híg sár volt az úton, így kicsit nehezített a távon, de nagyon szépen sütött a nap, és rengetek UTE virágot (Odvas Keltike) láttam.
Piró és Bálint társaságában jó volt túrázni. Útvonal már itt is bőven fejből ment, de ettől még mindig eléggé kedvelem. Előjöttek a régi szép emlékek, amikor emelkedőkön mindig megállapítottam Panni mögött, hogy ez nekem mennyire nem megy, amit most sikerült újraélnem annak ellenére, hogy kettőjükön kívül a többiek mellett én is elmentem. Mindenesetre nem rossz egy kis motiváció, hogy érdemes még erre edzeni, mert utóbbi időben már kezdtem kicsit elbízni magam.
Az előző vasárnapi 40 után már nem tartottam tőle, mert ebben jóval kisebb szint volt (kisebb, mint annak a 30-as távjában), de azért biztonság kedvéért megint bottal mentem. Bár hideget és esőt mondtak egész napra, szerencsére ebből semmi sem lett. Nagyszénásra felfelé volt egy fél perce szemerkélés, amit igazából csak az avaron hallottam, Nagyszénásról lefelé volt még másfél perc, de mindkettőnél tiszta kék ég volt felettem. Piliscsaba határában az aszfalton feltámadt aktívan a szél, alaposan be is borult, és megint volt egy minimális szemerkélés mutatóba, de a felhők miatt majdnem megijedtem és a 20-as végén feladtam, de aztán szerencsére továbbmentem. Túra fele környékén megállapítottam, hogy az eddigiekkel ellentétben nem érzem azt, hogy a bottal lassabban haladnék, így aztán később már direkt próbáltam tartani a tempót. Pihenőből Piliscsabán tartottam egy 3-4 perceset, ahol két energiaszeletet ettem meg, Pilisszentkereszten tartottam egy 11 perceset, ahol egy tányér meleg levest adtak, illetve Dobogókőn egy 16 perceset, ahol muszáj volt a Matyi büfében egy zsírosdeszkát betolni és megnézni a kilátást. A végén mikor a Dunát megláttam, akkor még rászaporáztam, bár annyira nem volt fontos, mert nagyon kényelmesen elértem a buszt, sacc negyed órát kellett csak rá várnom.
Idén először mentem bottal. Még a rajtnál is megpróbáltak a bizonytalankodásomat látva a 40-esre rábeszélni, de a 30-asra neveztem be. Egész úton végig vacilláltam, hogy átmenjek-e a 40-esre, és a végén csak áttértem rá. Nem bántam meg, bár elég vad volt a leereszkedés a kisvasúthoz. Mivel egyedül mentem, így tudtam jól saját tempóban haladni, de legalább másfélszer annyinak éreztem a túrát a háromnegyedében-kétharmadában lévő aktív sár miatt. Ennyi szinttel kifejezetten jól jött, hogy a botokat vittem, mert sokat segített.
Nagyjából a kihagyhatatlan kategóriába tartozó túra. Jelzéseket továbbra sem tudom, hogy melyiken kell menni, de minden elágazásnál majdnem csukott szemmel ismerem merre is kell fordulni :)
Bár annyira nem voltam korábban elájulva eme túra szervezőitől, de jobbat nem találtam, így elmentem rá. Kellemes idő volt, és az erdő is egész jó volt. A Holdvilág-árokban sikerült egy túratárssal kicsit félremennünk, így 2-3-szor annyit mentünk benne, mint kellett volna, de legalább szép volt.
2011.03.06.
Ismét összegyűlt rendesen a csapat, így 24 kettő, illetve négylábú nyúl vágott neki a mai napnak. Máriaremetére a busz kis kerülővel, de odaért. Itt egy multi láda levadászása után bementünk a Remete-szurdokba, amiben bár kevés hóvirág volt, de még mindig szép volt. Innen kimászva a sziklákon napoztunk és ettünk egyet, majd folytattuk utunk. Zsíros-hegyen kicsit nagyobb pihenőt tartottunk, ahol az általános kajálás után elkészült a csoportkép is. Nagyszénás tetején elköszöntünk Tell Ágitól, aki Nagykovácsiba lement, mi meg tovább mentünk le az Iváni-hegyre, ahol még korábban nem jártam, de nagyon megtetszett. Felugrottunk még az Ördögtoronyhoz, aztán a Jági-tó mellett mindenki megkapta a napi útvonalért járó pecséteket. A társaság egy része Pilisszentivánon beugrott még a kocsmába és innen ment haza, míg a többiek még átsétáltunk Pilisvörösvárra és innen buszoztunk haza. Az időjárás a beígért vacak idővel szemben felváltva volt napsütéses és kicsit felhős, de inkább a tisztább idő dominált. A viharos szél helyett a túra nagy részében fújt a szél, de messze nem viharosan, és néhol még szélcsendes szakaszok is voltak. Szóval kifejezetten kellemes kirándulóidő volt, kár lett volna nem kihasználni, és ki is használtuk :)
Csivivel végigdumáltuk az egész napot, így sok minden nem maradt meg a túrából. Mindenesetre kellemes napos időnk volt és 3:59 alatt mentünk végig. 2011.02.28.
Mozi után egy köszöntés és némi beszélgetés.
Kellemes időben rövid idő alatt letudtuk ezt a rövid távot. Kis nézelődgetésekkel, kitérőkkel (pl. a Szarka-várhoz) egy végeredményben 5-ös átlaggal mentünk végig.
A kéknek egy szakaszát tettük meg fagyos, de napsütéses időben.
Tervekkel ellentétben mégis egyedül mentem a túrán, így tudtam megint saját tempót diktálni :) Az időjárás elég kellemes volt és kétharmad távig egész jól járható is. Fekete-fejtől lefelé például pár futó lehagyott, aztán jött az emelkedő a Hárs-hegy oldalában a körútig, amit nagyon utálok, és itt egy futó páros lehagytam, egy magányos futót csak beértem. Vicces volt :) Itt még elég jó tempóm volt (6,6-os átlag körül), de aztán Hűvösvölgyből a sárgán felfelé végig sár volt, amiben elég fárasztó volt felfelé haladni, míg az Újlak-hegy után a rétre éréstől a Boróka büféig végig 5-10 centi sárban kellett csúszkálni... Ennek következtében a végeredmény négy óra 43 perc lett és 6,36-os átlagsebesség, ami így évindító gyors túrának egész kellemes volt.
Betanulás és a németországi csapat megismerése + némi városnézés.
Csodálatos időnk volt, viszont a szervezők finoman szólva elszámolták magukat. A rajtnál majdnem egy órát álltunk sorba. A végén viszont a tervezett kaja elfogyott a nagy létszám miatt, így nekünk már diós tésztát rögtönöztek, ami nekem jobban is esett :) Menet közben úgy éreztük, hogy egész jó tempóban haladunk, de mikor féltávnál ez menetidőben nem tükröződött, akkor egy napos és szélmentes gerincen inkább kifeküdtünk húsz percre napozni, a Balatont nézni és hallgatni ahogy riant. 2011.01.30.
Érdekes volt ez a túra. Alapból nem erre akartam menni, hanem a Téli Mátrára, de ott nem lett volna társaságom, egyedül meg nem akartam most annyit utazni. Persze a vége az lett, hogy erre a túrára sem lett társaságom, de ezért legalább nem kellett annyit utaznom.
2011.01.17.
Bár alig sikerült éjszaka minimálisat aludnom, de azért csak nem hagyhattam ki ezt a túrát :) Még szerencse, hogy nem néztem meg az útvonalat, mert hamar megállapítottam, hogy Magyarországon ennyi hegy nem létezik, amennyire nekünk fel kellett menni... Nagy nehezen azért letudtuk az akadályokat, volt amikor még majdnem vízszintes úton is haladtunk. Nagyon szép szikla kiszögelléseket láttunk, az erdő is egész hangulatos volt rengeteg mohával, és pár elszórt borókácskával. Akadt azért erre a napra is némi sár, amit kétszer sikerült is közelebbről alaposabban megtanulmányoznom, de a végén a két patakátkelés szerencsére nem okozott gondot.
Feri nem tudta mire vállalkozott... az őrült informatikusok kezébe elég nagy bátorság volt Hiltit és nagy kalapácsot adni... meg is lett az eredménye :) A falakat szétroncsoltuk, a konténert megpúpoztuk, kellemeset vandálkodtunk, ettünk, ittunk aztán még valamikor haza is mentünk... Mindenesetre jó buli volt, megérte elmenni, köszönjük a lehetőséget.
Mivel délutánra még programom volt, így csak a 18-as távot vállaltam be. Igazából nem tudom miért, de eléggé szeretem ezt a túrát. Lehet a könnyű megközelíthetősége miatt, akár vonattal, akár kocsival, vagy a kellemes útvezetéssel, vagy azért mert az első alkalmak elég emlékezetes időjárásúak voltak. Mindenestre ez is azok közzé a túrák közzé tartozik, amiket nagyon nem szívesen hagynék ki.
2011.01.09.
Január van, így a szokott Szurdok túrát idén télen is be akartam járni. Kezdésként persze a Matyi-büfében indítottunk, és jót ettünk-ittunk, csak a hűvös szél zavart. Szerencsére ez nem sokkal indulás után elmaradt tőlünk, így innentől egész nap elég kellemes időben volt részünk. Mivel elég nagy köd volt egész nap, így kilátásra esélyünk sem volt, így rögtön lementünk a Zsivány-sziklákhoz. A köd kellemes hangulatot kölcsönzött a szikláknak, de mi mentünk tovább Pilisszentkeresztre, egy következő pihenőért. Itt kezdődött végre a Szurdok, ami miatt az egész túrát kitaláltam. Senkinek nem mondtam, hogy egyszerű és könnyű lesz az út, csak azt, hogy mindenki végig tud menni. Igazam lett, mert aki eljött, annak rutintól, erőnléttől és kortól függetlenül nem okozott gondot a Szurdok. Volt hó, jég, patak, néhol még híídak is de azoknál jóval több patakátkelés, így többekben maradandó emlékeket hagyott ez a rövid szakasz. A parkolónál az általános étkezés után már egyben végigmentünk a táv következő felén és Csobánkára beérve megállapítottuk, hogy komoly átrendezések történtek :) Összességében a tervezett 12-13 km helyett mentünk 13,05 km-t, a tervezett max 100m szintemelkedés helyett 94m-t tettünk meg. És bár az öt órás útból 3 óra volt a gyaloglás és kettő a pihenés és átkeléseknél várakozás, mégsem éreztük szerintem úgy,hogy túl lassúak lenénk. Visszafelé a járműveket pontosan sikerült elérni, így egész kellemes befejezése lett ez is a napnak.
Idei első teljesítménytúra. Igazán nem voltak komoly terveim a teljesítés sebességével kapcsolatban, csak annyit akartam, hogy meglegyen. Mivel mikor rajthoz menet találkoztam Dömével, aki már elindult, így már meg is volt a rögtönzött terv, hogy őt be kéne érni, és vele megcsinálni a túrát. Rajt után szépen megindultam felfelé és egész jól is mentem, élveztem is, de Hármashatár-hegy teteje környékén megállapítottam, hogy elég rendesen le vagyok izzadva és se sapka, se fejkendő nálam... Szerencsére a tetőn is épp csak mozgott a levegő, míg máshol egész túrán ennyire sem, így végül nem okozott gondot, de azért elgondolkoztam, hogy átveszem a pulcsimat a kapucnisra, nehogy gond legyen. Fanyőgyöngye után sikerült is végre valahára Dömét beérem, így onnantól együtt mentünk végig. Igazából az elején rájöttem, hogy mivel rég túráztam komolyabban, így annyira nem is hátrány, ha nem hajtom meg magam egész túrán, mert fokozatosan jó lenne felfejlődni minimum két évvel ezelőtti szintre ismét.
2011.01.02.
A Szilvesztert természetesen idén is meg kellett egy kirándulással ünnepelni. Mivel a hétvégék elég szerencsétlenül jöttek össze, így ez most átcsúszott az új évre, de ez nem szegte kedvét a társaságnak. Szép számban összegyűltünk, és ideiglenesen átneveztük mai napra magunkat kisgödény túraklubnak :) Gondolom nagyon nem kell ragozni, a hidegre mindenki felkészült megfelelő mennyiségű melegítő folyadékkal, amiket párszor végigkóstoltunk. A gyaloglás az Ördög-orommal kezdődött, ahonnan első emelkedőt letudva körbenéztünk és sétáltunk is tovább. A Széchenyi-hegy oldala után már csak Normafánál álltunk meg, ahol letámadta a társaság a rétesest, de meg kellett állapítanunk, hogy a forralt borból kispórolták a cukrot... A Tündér-sziklát fentről épp csak megtekintettük és mentünk is tovább Szépjuhásznéhoz, ahol meg sem álltunk, hogy végre felérjünk Kishárs-hegyre. Itt minden táskából előkerült valami finomság, amit alig bírtunk elhelyezni az asztalon. A csoportkép után végre mindenki koccinthatott az új év örömére, ahol megállapítottuk ismét, hogy jó sokan összegyűltünk, így kellő mértékben örülhettünk egymásnak. Innen már pillanatok alatt leértünk Hűvösvölgybe, ahonnan még koradélután hazaértünk. Összességében egy kellemes, laza, rövid, jó hangulatú túrácska volt. Természetesen következő Szilveszterkor ismétlünk, és az idei évre mindenkinek nagyon sok túrát kívánok!
Szolid fejvesztés Yekééknél. Alig voltunk huszonhatan, viszont volt némi koktél, tequila, jó hangulat, tequila, koktél, tequila, táncszőnyeg, buli, sajnos több tequila már nem, koktél viszont még igen, melegszendvics, zsírosdeszka, virsli, dumálgatás, meg valamikor menet közben éjfél is kis pezsgővel, de nem azon volt a hangsúly. Köszönjük, jó volt, remélem jövőre megint ez a társaság együtt! |
||||||
© 2003-2017 Attilla - Minden jog fenntartva! |
|||||||
|