| |||||||
|
2014.10.02.
A 2720 fotó még átválogatás után is 1067 maradt, így önkényesen válogattam belőle egy könnyebben átnézhető albumot.
Lagzi helyszínén és a Somolyón kis fotózkodás az esküvő másnapján.
Batyus lakodalom Fóton, legalább két napos lagzira elegendő étellel-itallal.
Népes szertartás, orgona és rézfúvós zenével Fóton.
Szűk körű polgári esküvő Újpesten a városházán. 2014.08.21.
Meglehetősen hosszú idő után végre sikerült megint melóhelyen kívül összejönnie a csoportunknak. Mindez most kiegészült a családtagokkal is, így kicsit többet lehetett megismerni egymásról. Ehhez összedobtunk egy kellemes bográcsgulyást együttesen. Fogyott sör is, bor is, nasi is és akadt, aki még egy kis esti tűz mellett beszélgetésre is velünk maradt.
Bogyó tesóit összerántottuk és egy kellemes (bár kicsit rövid) hétvégét töltöttünk a kertben el, amihez szerencsére az időjárás is segítségünkre volt. Sikerült Zalaegerszegtől nem messze egy nyaralót egy hétre kölcsönkapnunk, aminek nagyon örültünk. Bár elsőre én inkább a punnyadós nyaraláson gondolkoztam, de ezt az ötletemet hamar meg kellett változtatnom. Csürörtökön mivel szűk négy óra alvás után és sacc három óra utazás után érkeztünk meg, így igazából azt terveztük, hogy elsörözgetünk egy film mellett, amit a laptopon megnézünk és csak pihengetünk első nap. Mivel egy nagyon szépen felújított parasztházban voltunk, így ennek meg van az a jó tulajdonsága, amit sokan szeretnek, hogy télen könnyű melegen tartani, nyáron meg jó hűvös, de mivel mi meglehetősen melegpártiak vagyunk, így mi napközben kifejezetten fáztunk első napokban bent, így mindig menekültünk kifelé. A ház falától 50-60 méterre megy egy vasúti sín, amin óránként 4-6 vonat megy, személy és teher vegyesen egész nap, mindehhez hozzájött a szomszéd benzines fűnyírója pár órán keresztül, így a filmből rendszeresen nem nagyon hallottunk bármit is. Ezek után át kellett értékelnem a terveimet és megnéztem milyen túraútvonalak vannak a környéken, és találtam is egy 12-13 km-es és egy 20 km-es kört. Este azért még elnéztünk a falu egyik végén a kuruc emlékműig, és egy kicsit tovább, utána másik irányban meg megnéztük a halastavat, és láttunk is a szántásban két őzikét, de teleobjektív sajnos nem volt nálam. Pénteken mivel sokáig pihiztünk, estére meg találtam ki programot és amúgy is rég túráztunk, amihez jó egy kis visszarázódás, így a rövidebb útvonalat néztem ki. Délután egy körül el is indultunk, és mikor az első és második települést elértük, akkor meg is kellett állapítanom, hogy nagyon kijöttünk a formából, mert lassacskán haladunk, de hát ez van. Mikor valamivel tovább a kápolnát is elhagytuk, akkor egy sötét gyanú kezdett bennem érlelődni, amit következő pihinél ellenőriztem is. Sajnos ismét sikerült belefutnom a hibába, amibe már párszor sikerült, és a térképen egy négyzet nem egy, hanem két km-es, így igazából nem is haladtunk lassan, csak hát némileg hosszabb lett az út. Szállásra visszaérve és pontosan lemérve 25 km-t sétáltunk. Ezután kihasználva, hogy strandok éjszakája van, átmentünk Zalakarosra strandolni. Kb 10-től fél2-ig voltunk benn, és az egész hét alatt ez volt az egyetlen hely és időszak, amikor esett az eső, de mivel vízben voltunk, így nem mondhatni, hogy zavart volna. Ez a fürdő nagyon bejött, ment végig a kinti és benti élménymedence, mindez termálvízzel, kint retrodisco ment normál számokkal. Voltak koktélok is (a meghirdetett koktélakció mondjuk nem élt...) és pizzáztunk is egyet, szóval kifejezetten bejött az egész. Szombaton szokás szerint komótosan keltünk, így utána még elugrottunk a Jeli arborétumba, aminek a végéig elmentünk és vissza, ami sacc 4 km lehetett, és valamivel zárás előtt jöttünk ki. Utána az éjszakai út alatt kinéztük, hogy van Egerváron valami kastély, amihez elnéztünk, de ugyanaddig volt nyitva, mint az arborétum, így már csak kívülről jártuk körbe, mint a templomot is, ami egész szép volt, aztán mellette beültünk vacsorázni a Rózsakert étterembe. Nem túl olcsóak az árai, viszont a kerthelységben sacc 100 főre el lehet férni, plusz tánctér, így valószínű esküvőkre is jól be tudnak rendezkedni, és egész kellemes volt a kaja is. Este kimentünk megint némi sörrel és már teleobjektívvel a halastó mellé, de sajnos az őzek ezen a napon nem tűntek fel ismét. Vasárnapra térképen megnéztem, hogy egy rakás településre írnak kastélyokat körben, és ezek felkeresését terveztük. Ezzel túl sok sikerünk nem volt... Csehimindszent - Mesterházy kastély: bekerítve, omladozó valami. Rum: ide csak a várostáblával fotózkodásért mentünk, amikor kiderült, hogy a gépemet a szálláson hagytam, illetve le akartunk menni a Rába partra a vaskapuhoz, de nem találtuk az útról a térképen jelzett ösvényt. Rábahídvég - Seebach kastély: ez szép felújított iskola volt, így kívülről körbejártuk és mentünk tovább. Település után egyszer csak út mellett találtunk egy Tájpark nevű valamit ( http://csodaszarvastajpark.hu/csodaszarvas-tajpark ) amit megálltunk megnézni. Erre a napra ez volt a legjobb ötlet :) Volt pár állat, amiket meg lehetett nézni, pl baromfik, lovak, rackajuhok, csacsi, pónik, őzgida, fürj (nem is tudtam, hogy ilyen nagy...), szürkemarha, fácán. Van tó, ahol lehet csónakázni, illetve kalandpark is van a normál mászkálós pályákkal és meglehetősen sok és hosszú csúszópáylával (tó felett oda-vissza), és van Rába parton mólója is. Ezen lehet ott társaságnak aludni is, sacc két 20 fős házban és két pár fős jurtában is. Szóval egész kellemes a hely, pl csapatépítésre elég jó választás lehet. Magyarszecsőd - Batthyány kastély: bekerítve, omladozó valami. Körmend - Batthyány kastély: be lehetett volna menni, de mi csak a kertben tettünk egy kört. Az épületről kívülről a festék erősem hiányos, kicsit lepusztult hatást kelt, mindehhez a kertben kicsit túl művészi szoborkiállítás tartozik. Itt elmentünk még a Rába partra a halászcsárdába, ami műanyagszékes, műanyagterítős kis étterme a fogadónak, de a halászlevük nagyon finom, és meglehetősen szivélyes volt a pincér. Mondjuk az étteremben lévők fele Ausztriából jött át, de volt aki egyértelműen rendszeresen jár oda. Hétfőn kihasználva, hogy van időnk, a szokásos késői kelés után elmentünk a Vasvári strandra és két órát ott pancsoltunk a vízben. Szerencsére hétköznap révén kevesen voltak, nekünk így bejött. Utána este csaptunk egy kis tüzet és nyársaltunk még egyet, és kedden hazajöttünk.
Öt napos edzőtábor volt Krakkóban, így előző nap leutaztunk, hogy vacsorázzunk/sörözzünk egyet, de sehol a környéken nem volt ilyesmire alkalmas hely, így maradt a boltban vett sör és a pingpong asztalnál bandázás. Mivel reggeltől estig tartott az edzés, így sajna a városból jóformán semmit sem láttunk, csak amikor a külsős helyszíni bemutatóra elmentünk és vissza, de ezt is végig buszból kikandikálva. A tábor nagyon szuper volt, meglepően sok nemzetközi edzővel, így rengeteget lehetett tanulni. Ez volt az eddigi leghosszabb autóutam, és ezt Zsoltékkal konvojban tettük meg, de meglepő módon sokkal kevésbé fáradtam el benne, mint előző évben a Brno-i úton, és hát a folyamatos beszélgetésért hálával tartozom az utasaimnak is :) Megint mellettünk császkált a süni, miközben tábortüzeztünk, így el is lett kapva egy gyors ölelgetésre :)
Némi tervezgetés után összehoztunk egy kis Balatonozást a társasággal. Volt aki már hamarabb lement még pénteken csobbanni, de többen csak meló után tudtunk indulni, így mi már pénteken kihagytuk a csobbanást. Péntekre még este egy grillezést összehoztunk, illetve a sörözés+koktélozás már akkor elindult. Szombaton már lementünk a partra és bár sikerült a strand egyetlen szeles pontján tölteni a napot, azért jól elvoltunk. Délután bogrács babgulyásoztunk, este meg elmentünk egy discoba, ahol 25 év alattiakat nem engednek be, de azért sikerült mindenkit becsempészni. Nekem kicsit túl discósították a számokat, meg erős zsúfoltság is volt, így mi a vetkőzős fiúk bemutatóját már nem vártuk meg, inkább visszamentünk aludni. Vasárnap még szintén a parton voltunk, sőt volt akinek a főttkukoricást is sikerült levadászni, aztán délután indultunk haza.
Természetesen negyedik alkalommal sem hagyhattuk ki ezt az eseményt. Első nap mentünk, mert időbeosztásilag csak ezt tudtuk megoldani, így előző tapasztalatból nem pontosan nyitásra értünk oda, hanem egy órával később. Így csak alig majd egy órát kellett várnunk arra, hogy bejussunk, csak előző alkalommal ellentétben addig sem tudtunk bent sörözni, mert a kártyapontos sem nyitottak ki addig. Ez után sikerült a jegy mellé mindkettőnknek egy-egy cider kupont kapnunk (múltkor ászok volt, így reméltük nem azt kapunk, de ezt sem voltunk hajlandók beváltani), amit aztán később ismerősnek le is passzoltunk. Ez után már a napon ácsorgásban megfáradva már csak egy jó sörre vágytunk gyorsan, amiből sikerült az elsőt rögtön melegen megkapnunk. Szóval meglehetősen erős döccenőkkel indult a nap. .Azért utána csak sikerült iható söröket is találnunk, illetve ismerősökkel is összefutni, akikkel nem is volt előre leegyeztetve. A Kozel volt kint játékokkal, és bár a lökd meg a kecskét nem ment, főleg mivel egyszer próbálhattam, és eddig ez kimaradt az életemből, de a szkanderban azért lenyomtam a négy rekesz sört, így egy szép kozeles korsóval gazdagodtam, amit azóta is sokat használok. Sikerült külföldre szakadt ismerősökkel, és jó pár kollégával és családtagjaikkal is összefutni, illetve egy köszönés erejéig olyannal is, akivel már vagy 15 éve nem láttuk egymást. Az este befejezése egy Boney M koncert volt, ami tényleg elég fergetegesen jóra sikerült. Összességében a nehéz indulás után azért csak jól sikerült ez az este is. Nikiékkel már beszélgettünk korábban is, hogy jó lenne borozni egyet, így most kihasználtunk András helyismeretét és elmentünk borokat kóstolgatni. Szerencsére egész nap erős napsütésünk volt, így kis sétával körbejártuk Etyeken az érdekességeket, aztán nekiálltunk a borok közt is körbenézni. Voltak kellemes borok, kellemes emberek, sajttálak és minden amire csak szükség lehetett. Kicsit gyorsan elröppent a nap... Békésszentandrásról beszereztünk egy készlet kézműves sört, amiket aztán egy tábortűz mellett végig is kóstoltunk. A sörök innen valók: http://www.szentandrassorfozde.hu/ Meggyes sör (valódi meggyes lager): nagyon picit sörös ízű nagyon finom meggyes ital. Itatja magát. Ogre (pilsner): könnyű, nem keserű világos sör, itatja magát Szent András könnye (áfonyás dupla bak): enyhén kesernyés sötét színű barna sör, kellemes ízhatás Black Rose (fekete duplabak): fekete sör, de csak enyhén karamelles íz amit nem visznek túlzásba, ideális téli sör Szilvás sör (valódi szilvás lager): üdítő jellegű világos és nem sör ízű sör, hiába szilvás mégis finom Fekete (tradicionális baksör): klasszikus téli fekete sör, kis mennyiségben iható, keserű Betyár király (gyümölcsös baksör): közepes erősségű fekete sör 2014.06.11.
2014.06.04.
Mivel hétvégén ügyelnem kellett, így sok kedvem nem volt kimozdulni otthonról, szóval a többiek jöttek át és nyársaltunk egy jót.
Egy hosszú hétvégére élvezhettük Andi és Gergő társaságát, így próbáltunk ebbe a pár napba mindent belezsúfolni, amit az időjárás csak engedett.
Húsvét hétfőn mi más is lehetett volna csinálni, mint összejönni a baráti társaságnak és bográcsozni egy jót? Hát mi megtettük :)
Pár éve már voltam az ötvenes távon és bár tömegtúra meglehetősen, amitől páran hidegrázást kapnak, nekem tetszett nagyon az útvonal és a hangulat. Idén úgy döntöttem, hogy a húszas távot kéne bejárni és a végén négyen mentünk el rá. Szerettem volna az aktuális (meglehetősen gyengus a pár évvel ezelőttihez viszonyítva) kondimhoz képest tempósan menni, minek következtében a túra felére a társaság felét elveszítettük. Szerencsére ők is rendben beértek, csak még az erdőben kapták a nyakukba a zuhét. Mindenesetre idén a teljesítménytúrán a résztvevők száma rekordot döntött, így az összes távon 7092-en indultunk el (50-esen 2884-en, 30-ason 759-en, 20-ason 2300-an, 10-esen 1149-en).
2014.04.12.
Olvastam cikket ITT az ibolya kandírozásáról és hogy az jó díszítő elem. Kedvet is kaptam hozzá, hogy kicsit kreatívkodjak, így elhatároztam, hogy pudingra pakolok ilyeneket, meg még csinálok csak úgy nasinak is. Az elhatározással még nem is volt gond :) Mikor ki kellett választanom milyen puding is legyen, már kicsit nehézkesebb volt, és hát mint utólag kiderült nem is főzőset kellett volna, hanem olyat, amit csak hidegen kell összekeverni. Ezt akkor még nem tudtam, de nekiálltam bőszen a kert ibolyakészletet megritkítani, és nekiállni a kandírozásnak. Na hát írták, hogy macerás, de hát ennyire macerásra én nem számítottam, így nem is került minden ibolyára sor, csak a kevésbé kicsikra (nem, nem nagyobbak, hanem kevésbé kicsik...). Mivel ezeknek legalább 24 órát kell száradni, így félre is raktam őket és nekiláttam a puding rétegeinek: banán, rá egy kis banánchips, feketecsoki rá egy kis franciadrazsé, banán, rá egy kis banánchips, feketecsoki és arra a kandírozott ibolya. Na már most a babánchips még jó is volt, bár kész verzióban felpuhul, így semennyire sem volt ropogós, de azért kellemes volt, viszont a francia drazséról pillanatok alatt leolvadt a cukormáz ahogy a meleg pudingra ráraktam, és az a szélén ott csordogált végig :)Közben a kandírozott ibolyák szépen meg is száradtak, csak kicsit folyt le róluk a túl sok tojásfehérje, de jól néztek ki, viszont azt sehol nem olvastam a cikkben innentől mit is kellene csinálni, mert a száradás folyamán szépen odaragadtak a tányérhoz. Valamennyire sikerült késsel felvakarni őket, de azért kicsit itt a látványuk már sérült... Mindenesetre rákerültek az utolsó réteg pudingra, el is készült az utolsó pár kép és mehettek is a hűtőbe a pudingok. Hááát, amikor utána a hűtőből előkerültek, akkor azért erős csalódást okoztak, mert úgy jártam a kandírozott ibolyákkal, mint a franciadrazséval, hogy a burok leolvadt róluk... Szóval igazából volt némileg cukrosabb puding, aminek a tetejére volt dobva pár leszedett ibolya... Mindenesetre van még mit fejleszteni ezen a technikán, de hát első kísérletű pudingnak azért ehető volt :)
Meglehetősen erőteljes emelkedőkkel sikerült indulni a túrának, viszont végre egy igazi tavaszi túrában volt részünk. Ragyogó napsütés és az erdő tele virágokkal, így volt mindig valami gyönyörködnivalónk az út folyamán.
Kétszer egy hetes oktatás második fele. Nem maradhatott ki természetesen sem a sör, sem a Tai Chi, de most időnként volt kellemes időjárásunk is (amikor épp nem jégeső, havazás, vagy zivatar volt) így kicsit tudtunk a belvárosban is sétálni, illetve Zolival is végre találkoztunk, ha már kint voltunk.
Kicsit helyt-helyt megfogyatkozott az erdő, minek következtében vadi új panorámában volt részünk. Nagyjából öt óra alatti teljesítést terveztem és a végére ez teljes pontossággal sikerült is :)
Hiába raktuk egy hónappal később, ezen a télen nem akart összejönni, hogy havas-jeges legyen ez a túra. Azért szép társaság összegyűlt és kellemeset túráztunk, közben akadt idő Tai Chi sorozatra és rakétázásra is.
A tervezett táv feléig jutottunk el, viszont utána maratoni Activityben volt részünk hajnalig. Kétszer egy hetes oktatás első fele. Nem maradhatott ki természetesen sem a sör, sem a Tai Chi :)
Volt sok köd, akadt sár, de jól éreztük magunkat és koccintottunk az új évre.
|
||||||
© 2003-2017 Attilla - Minden jog fenntartva! |
|||||||
|